A tavaszponttól számítva az állatöv elsõ jele. Mivel minden jel kapcsolódik egy bolygóval is, az asztrológia azt tanítja, hogy a Kos jel uralkodó bolygólya a Mars. A Nap március 21-tõl április 20-ig tartózkodik ebben a szakaszban. A minõségi keresztek közül a kardinális kereszthez tartozik. Eleme a tûz, férfiasság és aktivitás jellemzi. A kardinalitás miatt jellemzõ rá a céltudatosság, a vezetni akarás, túlzott formájában erõszakosság, rátartiság. A tûz elem által energia, tettrekészség, akarat, harciasság, másokra hatni akarás.
Márciusban a természet a téli pihanõ után erõktõl duzzad. Mindenbõl az életigenlés árad. A Nap egyre melegedõbb sugarai létrehívják az apróbb csírákból a kis növényeket, a madarak fészket raknak. A természet lüktetõ erejét érezzük a Kosban. A Kos energiái hatni akarnak, õ az élet, a minden erõt magába fogadó.
A Kos ezzel a hatalmas, duzzadó erõvel keresi azokat a lehetõségeket, ahol énségét valamilyen módon kihangsúlyozhatja. A Kos a dolgok kezdésében éli át önmaga fontosságát. Ezért másra kevésbé figyel, és minden kezdetben egy önmegméretési aktust lát. Ezért számára minden akadály egyértelmû kihívás, megméretés, tehát gondolkodás nélkül belevág. Õ csak gyõzhet. El sem tudja képzelni, hogy esetleg le is gyõzhetõ. Nem hátrál meg semmi elõl. Nem ismer kétséget önmagában, hiszen arra született, hogy bizonyítson. Egyik alapelve, hogy amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. De nem hogy holnapra nem halasztja, hanem még aznap a lehetõ legkorábban kívánja elkezdeni. Mindennek elébe megy. Képtelen várni. Nincs türelme. Ahogy a legtöbb asztrológiai könyv írja, fejjel megy a falnak. Nem mérlegel, nem elemez, gondolkodás nélkül belevág, mert nem akar semmibõl kimaradni. Mivel õ a kezdet, így számára még minden tapasztalat egy új élmény, és ezért az élet számára nem más, mint az elménygyûjtések lehetõsége. De nemcsak a tettek embere, a szellemi dolgokban is ugyanilyen hévvel és lendülettel mélyed el, viszont amilyen elánnal fog hozzá bármihez, olyan hamar képes abbahagyni. Létének egyik fõ értelme, hogy sok mindent éljen át, tapasztaljon meg, tehát sok ideje nincs, ha egyetlen erõs rohammal elvégezte a rá váró feladatot, akkor azzal tovább nem foglalkozik, mert várja az új lehetõség, az új élmény és minden, ami az újdonság varázsával hat rá.
A múlt sosem érdekli, hiszen elõtte áll a csábító jövõ. Élete örök száguldás, rohanás. Ezeknek a szavaknak: higgadság, türele, kitartás, megértés, tolerancia, értelmét nem fogja fel, hiszen nem képes várni. Egész élete olyan, mintha le akarna késni vlahonnan ezért dupla erõbedobással rohannia kellene, hogy le ne maradjon valamirõl.
A Kos nem ismer félmegoldásokat. A külvilág számára szimpatikus és ellenszenves közegbõl tevõdik össze. Az egyik oldalon a barátok, a másik oldalon az ellenségek állnak. A Kos könnyen barátkozik, és ezért gyakran a barátság is csak idõleges nála. Ez nem azt jelenti, hogy elfelejti a barátait, hanem azt, hogy bizonyos feladatok elvégzéséhaez a társul hozzácsapódott emberekkel összebarátkozik. Majd a feladat elvégzése után új feladathoz lát, s a barátok elmeradnak. Az ellenségek csak addig ellenségek, míg a Kos útjában állnak. A harcban kíméletlen, de ha valki békejobbot nyújt, azonnal képes megbocsájtani. Ha valakit barátjává fogad, azért képes tûzbe menni. Áldozatot nem a dolog joviális aspektusáért hoz, hanem azért, mert ez így természetes. Ezzel sajnos könnyen vissza lehet élni. A Kos nem mérlegel, ha megkérik valamire, azonnal teljesíteni igyekszik, bármilyen nehéz a feladat, sõt a vészély még izgalmasabbá teszi a helyzetet, hiszen itt mutathatja meg igazán, hogy kicsoda is õ. Gyakran láthatjuk olyan helyzetben, ahol haláltmegvetõ bátorsággal végzi el az életveszélyes feladatokat.
Hajlamos túlzásokba bocsátkozni. Nincs igazi érzéke a mértékekhez. Sokszor kerül olyan helyzetbe, ahol csupa szívbõl úgy viselkedik, mint, az elefánt a porcelánboltban. Nem érzi igazán a határokat. Sokkal nagyobb energiát használ el minden cselekedetéhez, mint amekkorára szükség van. De hát meg kell értenünk, hogy neki erõtöbblete van és fáradhatatlanul végzi el a feladatait. Vitalitása óriási, viszont figyelmetlensége miatt balesetveszélyeknek, sebesüléseknek, vagy olyan halálos betegségeknek van kitéve, melyeket gondatlanságból magának okozott.
A kos életfeladatához hozzátartozik, hogy a másik embert is figyelemre méltassa, de ezt beépítenie igen nehéz. Könnyen kritizál másokat, de ha õt minõsítik -és nem elismerõen- azt nem bírja elviselni. Az õt ért bírálatok, még ha építõek is, haragot váltanak ki belõle. Nem lehet tudni, hogy mikor robban. Ha jobban meggondoljuk, ez érthetõ, hiszen az egész élete arra épül, hogy elismerést váltson ki másokból.
A Kos képtelen diplomatikusan fogalmazni, élni. Gyakran a legnyersebb modorban hozza mások tudtára a nemtetszését. Ezért nem alkalmas olyan munkákra, ahol szelídséggel, megértéssel, diplomáciával kell cselekedni. Mindig magából indul ki, nem képes megérteni, ha más erõtlen, vagy ugyanazt a feladatot lassabban végzi el. Hajlamos mindent magához mérni, de nem sportszerûtlen. Amíg a verseny tart, addig teljes erõbedobással küzd, de mihelyt versenytársát baleset éri, õ is abbahagyja a versenyzést, mert a verseny csak addig verseny számára, amíg gyõzhet. Gyengékkel és erõtlenekkel õ nem versenyez, de rögtön segítséget nyújt, ha támogatását kérik.
A Kos az igazi felfedezõ, az új utakon járó, a veszélyeket keresõ Westernfilmekben láthatunk ilyesmit. A pisztolypárbalyban gyõztes westernhõs kiélvezi sikerét a városban, majd továbbáll. A hirtelen akadt barátai megkérdezik tõle. miért megy tovább, miért nem marad itt? Mire õ azt válaszolja, hogy hallotta a hírét egy másik hõsnek, egy másik városban és neki azzal találkoznia kell. Hogy mi zavarja a westernhõst ebben a felállásban ? Az hogy létezik egy másik hõs, és neki azzal meg kell mérkõznie. Senki sem kényszeríti õt erre kívülrõl, de belül igen. " Hajtja a vére"- mondhatnánk. Ez illik a Kosra is. Hajtja a vére, mindenbe beleavatkozik, abba is, amibe nem kéne, hozzászól olyasmihez, amirõl nem tud, értékel olyasmit, amihez nem ért, szentül meg van gyõzõdve arról, hogy neki mindig mindenben a legerõsebbnek, legokosabbnak, a legügyesebbnek kell lennie.
A kos aszámára legfontosabb, hogy bebizonyíthassa: vezetésre termett, s hogy mindenütt, minden helyzetben meg tudja állni a helyét. A mindennapi harcban magáért a harcért, magáért a tevékenységért csinálja az egészet. Az élet különbözõ helyzeteiben láthatjuk, hogy amit el akar érni, aért óriási harcot folytat, de amikor elérte, már nem fontos számára. Megtartani nem tudja és nem is akarja.
A kos számára az élet a legizgalmasabb játék, de ha társasjátékot játszik, abban is ugyanúgy küzd, mintha élethalálharc lenne. Összegezve azt tapasztaljuk, hogy a Kos lénye gyermekien tiszta, semmi ravaszság, semmi szerepjátszás. Elve az, hogy gyõzzön az erõsebb. Egy eszméért, barátságért, egy nagy tettért képes akár az életét is feláldozni. Ellenségeivel szemben csak addig kíméletlen, míg a harc tart, de rögtön elfogadja a békejobbot, ha a másik megadja magát.
A Kos az élet elsõ állomása. Nincs még alkalom fölösleges szerepvállalásokra, a Kos nem elemez. A dolgokat olyanoknak látja, amilyenek, és nem hajlandó belemagyarázni, sem az ilyen magyarázatokat elfogadni. Minden jel több szinten is megnyilvánulhat. A Kos egyszerûbb, primitívebb szinten a garázda, a hetvenkedõ, az erõmûvész, a nagyhangú, a csibész, tehát általában azok az elemek, akik azzal a gondolattal élik a mindennapi életüket, hogy "ki, ha nem én"! Könnyen brutálissá válnak. Úgy kapaszkodnak fel a villamosra, hogy a másik embert közben lelökik, nem ismernek sem istent, sem embert. Még súlyosabb esetben gyilkosok, hentesek, hóhérok, akik számára a vér látványa nem okoz különösebb megrázkódtatást, akik számára egy gyilkosságot elkövetni annyi, mint kedélyesen olvasni egy újságot.
A megtisztult Kos-szemlélet a vértanú szemlélete, aki képes a közös célok érdekében az életét is feláldozni, aki képes volt a koncentációs táborban a folgolytársa helyett a gázkamrába gyalogolni. Ezt a szemléletet tükrözi Dugovics Titusz és a hozzá hasonlóak sokasága. Halált megvetõ bátorsággal kísérleti alanyként részt venni egy tudományos kutatásban, lemászni egy sziklán egy ottrekedt kiscicáért - hiszen a Kos nagy állatbarát- vagy felvállalni Jézus követését és meghjalni érte. Ebben a gondolatban már analógia van, mert Krisztus az, aki Isten bárányának nevezi magát, és véráldozatával lemossa az emberiség bûneit.
A Kos, mint vezetõ: A Kos önmagát a legjobb vezetõnek tartja. A beosztottjai már nem annyira. Fáradhatatlan energiája, óriási munkabírása, a célfeladatok vagy rövid távú feladatok elvégzésére kiválóan alkalmas, de környezete nem mindig tud vele lépést tartani. A hosszan tartó feladatokba belefárad. Nincs kellõ koncepciója, ebbõl következik, hogy jobb, ha ezek kidolgozását másokra bízza. Ezek kivárására nincs türelmle. Ezért mindenkit sürget, és ezt a környezete nehezen tolerálja. Ellenkezni nem lehet vele, amit parancsba ad, azt végre kell hajtani
A Kos, mint beosztott: Attól függõen, hogy mennyire érett az életvezetése, meg kell különböztetnünk az állandóan visszabeszélõ, mindenbe beleszóló, hepciaskodó Kos-embert a parancsokat gyorsan végrehajtó, jó kezdeményezõkészségû és vállalkozó szellemû, de nem kitartó Kos-embertõl. Elsõsorban olyan feladatokat lát el az utóbbi, amelyek több-kevesebb önállóságot tételeznek fel. A Kos azt szereti, ha kiadják neki a feladatot, de nem szereti, ha a feladat végzése közben útmutatásokkal, észrevételekkel látják el. Ezeket fölösleges, hátráltató szócsépléseknek tartja.
Legyen akár nõ, akár férfi, számára a legfontosabb, hogy a partner elismerje õt. Felnézzen rá. A szerelemben tiszta érzések vezetik, de nem szereti a sok beszédet, kitörést. Szeret hódítani, és a házasságban akkor ügyes a házastárs, ha mindig lehetõséget ad a Kosnak, hogy újból meghódíthassa. A Kos nõk férfiasak. Ez az jelenti, hogy nem szeretik a tutyimutyi, gyönge jellemû férfiakat, inkább a hõsies, bátor erõs férfiak felél vonzódnak. Hogy éppen az lilyen típusúakkal nem sikerül a házasságuk, ez abból adódik, hogy õk is akaratosak, erõszakosak. Ez a helyzet a "két dudás egy csárdában " esete. Erotikában a Kos-ember a finomságokra érzéketlen, a vad, szenvedélyes szerelmet szereti.
Gyerekét nagyon szereti, sokra tartja és sokat vár tõle. Akkor érzi magát a legszerencsétlenebb szülõnek, ha a sors egy kényeskedõ nyápic, tehetetlen gyermekkel áldja meg, mert az ilyen gyermekkel nem tud mit kezdeni, nincs hozzá türelme. Igazán akkor él a Kos szülõ, ha a gyermeke hasonló, mint õ, kicsattan az egészségtõl, tevékeny, sportrajongó. A finomságokat itt sem érzékeli igazán, gyermekéhez hol túl szigorú, hol túl engedékeny.
Az egyik legnehezebben kezelhetõ gyermek,
különösen olyan szúlõk kezében,
akik nehezen viselik az akaratosságot, önállóságot,
kezdeményezõkészséget. A gyerekkel
szemben kifejezetten káros bármilyen durvaság
alkalmazása, mert a gyermek tehetetlen dühében
visszaüt, vagy elmenekül. Szeretettel, megértéssel,
közös játékokkal, sporttal a Kos fölös
energiái levezethetõk. A szülõ igyekezzen
neki önálló feladatot adni, és a dicséretrõl
sose feledkezzék meg.