Vérszegénység (sápkór)

A vérszegénység (sápkór) azt jelenti, hogy csökken a vörös vérsejtek száma vagy a vörös vérsejtek festék anyaga, a hemoglobin. A vörös vérsejtek száma l mm3-ben a férfiaknál kb. 4.000.000, a nõknél kb. 4.500.000. Ha kevesebb van belõlük, akkor beszélünk enyhébb vagy komolyabb vérszegénységrõl. A vérszegénység tünetei közé tartozik a sápadtság, a gyengeség, a szédülés és az ájulásra való hajlam, a kimerültség stb.

AZ OKOK:

Az okai közé tartozik e1sõsorban a helytelen táplálkozás, amikor nem kerül be a szervezetbe minden olyan anyag, amely a vérképzõdéshez szükséges. Ez gyakori lehet a lányoknál és a fiatal asszonyoknál, akik állandóan féltik a vonalaikat, és mindenféle fogyókúrás receptekkel sanyargatják a testüket. A további okok lehetnek az egyoldalú táplálkozás, a vitaminok és az ásványi anyagok hiánya, de valójában ez is a rossz táplálkozáshoz tartozik. Valaki lehet vérszegény azért, mert a szervezet egy pontján folyamatosan elszivárog a vér, pl. egy vérzõ gyomornál vagy egy patkóbélfekélynél stb. Vérszegénység léphet fel akkor is, ha kevés a gyomorsav, ilyenkor a táplálék hiába vasban dús, a vérképzéshez szükséges vas csak savas környezetbõl tud felszívódni a vérkeringésbe.

További okok közé sorolható az a tény is, hogy egyes szintetikus gyógy szerek hosszú távú szedése is okozhat vérszegénységet. A vérszegénység oka nemcsak a vashiány lehet. Az anémia komo1yabb formája az ún. vészes vérszegénység (anémia pernicióza), amikor a szervezet B 12-vitamin-hiányban. szenved. Ennek oka. hogy vagy nincs a táplálékban valamilyen vitamin, vagy valami oknál fogva nem szívódik fel a vérkeringésbe.

KEZELÉSI FORMÁK:

A vérszegénység fitoterápiás kezelését sokszor megzavarja az a tény, hogy elterjedt az a téves nézet, miszerint akinek kevés a vörös vérsejtje, az igyon vörös bort. Tudományosan nincs megalapozva ez az állítás. A vörös borban van ugyan vas, mégsem gyógyítja a vérszegénységet; azon egyszerû oknál fogva, hogy csak két vegyértékû vas van benne, amely nem szívódik fel teljesen az emésztõrend szerbõl a vérkeringésbe, vagyis nem tudja a szervezetünk hasznosítani. Minden modern, a vérszegénységet gyógyító gyógyszerben három vegyértékû vas van, és sokszor még citromsavval is dúsítják, biztosítva a savanyú közeget, amelybõl a vas maradéktalanul felszívódik. A vérszegénység fitoterápiás kezelése két irányban halad:

1. Az elsõ út az, amikor igyekszünk olyan gyógy növényeket adni, amelyek nemcsak vasat (Fe), de más ásványi elemet is tartalmaznak, például kobaltot (Co), rezet (Cu) és cinket (Zn) is. Ide tartozik a csalán (vasat [Fe] tartalmaz), a fehérbab, (héja kobaltot, valamint rezet és nikkelt is tartalmaz a virágpor, amely vasat, rezet. kobaltot, magnéziumot, ként, foszfort és káliumot tartalmaz, továbbá a csíráztatott magvak. Melyik csíra tartalmazza ezeket az elemeket? A legfontosabbak a búza (Fe, Zn), az árpa (Fe, Zn, Mg), a zab (Fe, Zn, Mg) és a rozs (Fe, Mg). Ajánljuk még a Béres-cseppeket is, amelyek szintén tartalmazzák a vér képzõdéshez szükséges elemekét.

2. A másik csoportba tartoznak azok a gyógynövények, amelyek nem közvetlenül, hanem másodlagosan segítenek. Ide tartoznak a keserû anyagokat tartalmazó gyógynövények, a keserû és egyben aromatikus illóolajokat tartalmazó gyógynövények, valamint az aromatikus hatóanyagokat tartalmazó gyógynövények. A hatás mechanizmusuk abban rejlik, hogy elõször is javítják az étvágyat, és az étvágytalan egyének, fõleg a fiatal, sápadt arcú lányok többet esznek olyan táplálékból, amely a vérképzõdéshez szükséges. Meg kell említeni, hogy a vegetáriánus vérszegények is egyenek néha húst (szárnyasat - pl. csibét), mert az egy oldalú koszt vérszegénységhez vezet. Tudniillik éppen a húsban van az a külsõ faktor, amelynek kapcsolódnia kell a szervezetben lévõ belsõ faktorhoz, hogy a vérképzõdés normális legyen.

Nézzük a másodlagosan alkalmaz ható gyógynövényeket. Vannak csak keserû anyagokat tartalmazó gyógy növények (amára), mint pl. az ezerjófû, a tárnics és a vidrafû (ezeket nem nagyon kedvelik a betegek, mert nagyon keserûek, ezért ajánlatos az illó olajokat tartalmazó növényekkel keverni, mert így kellemesebb és jobb ízûek). Illóolajat is tartalmaznak a keserû-aromatikus növények (aromatikus amarák), mint pl. a kálmos, az angyalfû, a benedekfû, a pemetefû és a fehér ürömfû (ezeket nagyon kedvelik a betegek, mert enyhén keserûek és kellemesen fûszeres illatúak). A legkedveltebbek az illatos (aromatikus) növények: a kakukkfû, az édeskömény, a koriander, a szurokfû stb. Valójában az összes fûszer (ezek ki váló étvágyjavítók, és szívesen alkalmazzák a betegek, de jó, ha csipetnyi keserû anyagokat tartalmazó növényeket keverünk hozzá, hogy a hatásuk fokozottabb legyen).

A KEZELÉS ALAPSZABÁLYA:

Ahhoz, hogy az említett gyógynövények kifejthessék hatásukat, két alap szabályt kell feltétlenül betartani:

1. Sohasem szabad az étvágygerjesztõ teákat édesíteni, mert a keserû és az aromatikus anyagok tartalma tudja legjobban ingerelni a szájban az ízlelõ receptorokat, és ezáltal indul el az emésztõnedvek képzõdése, így a gyomorsavé is, mely az étvágyért felelõs 2. Mindig 20-30 perccel étkezés elõtt kell meginni a teát, hogy az emésztõrendszer mirigyeinek legyen elegendõ ideje, az emésztõnedvek maximális termelésére.

HÁZILAG ELKÉSZÍTHETÕ TEÁK:

1. recept fehér ürömfû 10 gramm (vagy ezerjófû, vagy vidrafû), édeskömény (vagy kömény) 20 gramm, szurokfû (vagy kakukkfû) 20 gramm, kálmosgyökér 40 gramm,		A tea elkészítése és adagolása: 1 kávéskanálnyi gyógynövénykeveréket 6-8 órán keresztül áztatunk 2 dl langyos vízben, majd szûrjük le, és édesítés nélkül, 20-30 perccel étkezés elõtt fogyasszuk. Minden alkalommal frissen készítendõ.
2. recept: (anémiát gyógyító teakeverék) csalánlevél 40 gramm, fehér babhéj 10 gramm, a zab termése 30 gramm, kálmosgyökér 20 gramm,		A tea elkészítése és adagolása; 1 evõkanálnyi mennyiséget 6-8 órán át áztatunk 2 dl vízben, öntünk hozzá még 2 dl vizet, öt percig fõzzük, majd leszûrjük. Két részre osztva, édesítés nélkül, étkezés elõtt 20-30 perccel fogyasztjuk.

A VÉSZES VÉRSZEGÉNYSÉG GYÓGYÍTÁSA:

A B 12-vitamin-hiány miatt kialakult anémiát csíráztatott magvakkal kell kezelni. amelyek B 12-viramint tartalmaznak, vagy B 12-vitamin-injekciókkal. A csíráztatott magvakon kívül B 12-vitamint tartalmaz az élesztõ. Aki nem szereti a nyers élesztõt, dolgozza be szójás kenõkbe, Ahhoz viszont, hogy a B I 2-vitamint szervezetünk ki tudja használni, kell a folsav (levélsav), de kell a többi B-vitamin is, pl. a B9-es vitamin, amely megtalálható a csíráztatott magvakban, az élesztõben és a nyers zöldségek leveleiben is. A vérszegénység kezelése nem egyszerû feladat, a kezelés hatékonyságát pedig legjobban úgy tudjuk ellenõrizni, ha a beteg a kezelés elõtt, közben és végén ellenõrizteti vérképét mert ez az egyik legjellemzõbb adat. Ugyanakkor a tünetek elmaradása is jelzi, hogy a vérszegénység javulóban van.

(forrás...)